Verdi 200 éves / Giuseppe Verdi: 200 anni!

Bevallom, nem sokat konyítok a komolyzene művészetéhez, pláne nem az operához. Felszínes érdeklődésem a nagy alkotók iránt mint Beethoven, Mozart, vagy Csajkovszkij messze nem meríti ki a szakértelem fogalmát, noha szeretni nagyon tudom őket. Talán botfülem van, vagy egyszerűen csak nem vagyok kellőképpen érzékeny, netán fogékony, mindenesetre nem értek hozzá. Ugyanakkor azt is be kell ismernem, hogy mikor Maria Callas előadásában meghallottam az O Mio Babbino Caro című áriát a zseniális Giacomo Puccini hírhedt operájából, a Gianni Schicchi-ből, komolyan elgondolkoztam azon, hogy ha ez az egyetlen „aprócska” részlet egy hatalmas operaműből ekkora mélységeket képes feltárni, akkor milyen lehet a teljes mű? S bár az ária olaszul hangzott el, tehát egyetlen szót sem értettem meg belőle, jó értelemben rázott a hideg, akkora hatást gyakorolt rám. Nyugtalanító volt az az érezhetően elkeseredett „hangnem”, melyet Callas produkált, és ez nem a nyelvtől függött. A zene univerzális jellege még az operánál is előjön. Nyugtalanságom olyannyira felfokozódott, hogy korunk információs technológiáit kihasználva (ó, mi lenne velünk internet nélkül), azonnal utánanéztem a darabnak, s a fordítást is megkerestem.

Talán nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy az édesapjához könyörületért forduló szerelmes, akár az öngyilkosságot is megkockáztató nő esdeklésében mi a megkapó. És azt hiszem, az sem kíván különösebb magyarázni valót, hogy miért pont egy operaműtől kap ez a fajta karakter egy újabb mélységű értelmezési keretet; meg kell hallgatni Callas Laurettáját, és mindenre választ kapunk. Pedig ez opera, és meggondolatlan közhellyel élve, a fiatalokat nem érdekli az opera, sem a komolyzene.

Image

Giuseppe Verdi
forrás: media.npr.org

Maria Callas ugyan nem Giuseppe Verdi, sőt még csak nem is olasz, de talán az olvasó elnézi nekem, mint a zenetudományban legkevésbé sem járatos amatőrnek ezt a bevezetést. Hosszasan gondolkoztam ugyanis, hogyan kellene Verdiről írni –,minthogy csekély ismerettel rendelkezem a nagy komponistáról – amikor is felmerült bennem Callas neve, aki nekem az elsőszámú összeköttetést jelenti az olasz operával, s aki – Verdiről lévén szó – számos áriát adott elő a művész különböző alkotásaiból. Így az Aidától, a Machbeten és a Nabuccon át a Don Carlosig sokféle szerepet megénekelt, s ezzel sem Verdi operáit, sem Callas szerepeit nem merítettük ki.

Idén, születésének 200. évében, Guiseppe Verdi újraéled, méghozzá a Magyar–Olasz Kulturális Évad Verdi 200 éves, de ki mondaná meg, hogy annyi című programsorozat keretein belül. A január 28-i első megnyitó előadás után, február 28-án az MR Szimfonikus Zenekara egy záró gálaesten tiszteleg az alkotó nagysága előtt kiváló műveinek felelevenítésével az Olasz Kultúrintézet róla elnevezett termében. Ezen az előadáson a fent említett Aida, Nabucco és Machbet operarészletek mellett, a Zenekar a Trubadúr, valamint a Lombardok az első keresztes hadjáratban című darabok áriáit is színpadra viszi.

Verdi nagyságát bizonyítja sok más mellett az a gesztus a szervezők részéről, hogy e 200. születésnap révén nemcsak őt, hanem az egyetemes zeneirodalom nagyjait is megidézik az Olasz Kultúrintézetben, így február 23-án, a gálaest előtt pár nappal, a MÁV Szimfonikus Zenekar a színpadra idézi Gioacchino Rossinit a Zacher-kvartettekkel, valamint Antonio Vivaldit is a Piccolo Concerto előadásával. Sőt, a kevésbé olasz Joseph Haydn Esz major kvartettjébe is belehallgathatnak az ellátogató zeneszeretők.

Sokszor hallani az operáról azt az általánosítást, hogy valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem. Nos, szerintem az opera művészetét tekintve, éppúgy, mint bármely más művészettel szemben, ez a fajta általánosítás méltatlan. Nem szeretnék nagyívű eszmefuttatásokba kezdeni, de annyiból a tapasztalat beszél belőlem, hogy én például soha nem voltam kifejezetten operaszerető, de egyetlen momentum elég volt ahhoz, hogy másképp kezdjek vélekedni, s ha nem is váltam operaimádóvá, a benne rejlő számomra addig fel nem fedezett értékeket, ha csak felszínes zenekedvelőként is, de megismertem, s így az operáról alkotott felfogásom módosult. Ezért vélem méltatlannak a „vagy fekete, vagy fehér” jellegű tipizálást. A mélységet nem lehet kategóriákra bontani.

Aki teheti, menjen el az Olasz Kultúrintézet előadásaira, s bizonyosodjon meg róla.

Image

Maria Callas
forrás: en.wikipedia.org

——————————————————————————————————————————

Quest’anno si celebra il bicentenario della nascita di Giuseppe Verdi, anche nell’ambito della Stagione culturale italo-ungherese, con una serie di programmi intitolata: Giuseppe Verdi, 200 anni, ma non li dimostra. Dopo l’evento inaugurale del 28 gennaio, il 28 febbraio l’Orchestra sinfonica della Radio Ungherese (MR Szimfonikus Zenekara) porgerà il suo omaggio al grande Maestro in una serata di gala nel corso della quale verranno eseguiti brani delle sue opere nella sala dell’Istituto Italiano di Cultura a lui intitolata. Ascolteremo, tra l’altro, arie dell’Aida, del Nabucco, del Macbeth, del Trovatore, nonché I lombardi alla prima crociata.

La grandezza di Verdi verrà omaggiata anche dall’iniziativa, da parte degli organizzatori, di celebrare il bicentenario della nascita eseguendo anche opere di altri grandi dell’universo musicale. Così il 23 febbario, qualche giorno prima della serata di gala, l’Orchestra sinfonica della MÁV (MÁV Szimfonikus Zenekar) farà risuonare le note di Gioacchino Rossini, Antonio Vivaldi, nonché di Joseph Haydn.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s